„A felvilágosodás eszméinek hatására a tudományos, gazdasági fejődést önmagában célként tűzték ki, és azt feltételezték, hogy a fokozódó „jólét” a „jól-lét”, well-being jelentős javulásával fog együtt járni. A XX. század során a gazdasági, ipari, anyagi fejlődés soha nem látott eredményeket ért el, és ma már olyan anyagi helyzetet tesz lehetővé az ún. „fejlett” társadalmak többsége számára, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. A nemzetgazdaság egy bizonyos jóléti szintjéig valóban javult az emberek „jól-léte”, azonban afölött már egyáltalán nem javult sem az Amerikai Egyesült Államok, sem NyugatEurópa lakosainak elégedettsége, jól-léte, sőt az utóbbi évtizedekben az adaptáció zavaraiból eredő mentális tünetek és panaszok a civilizált világ országaiban egyre gyakoribbá váltak, és ez az életminőség rosszabbodását eredményezi, főleg a társadalom viszonylag rosszabb helyzetű rétegeiben. Gregg Easterbrook több könyvében, legutóbb a fejlődési paradoxon („The Progress Paradox”) címő kötetben elemzi igen szellemesen azt a jelenséget, hogy miközben az életfeltételek folyamatosan javulnak a nyugati társadalmakban, az emberek egyre rosszabbul érzik magukat. Mi lehet a magyarázata ennek az ellentmondásnak? Szervezetünk az ember megjelenése óta, de az általunk nagyjából ismert eddigi története során alakította ki azt az egyensúlyi állapotot, amely a nehézségekkel való megküzdésre, sőt folyamatos fejlődésre tette alkalmassá. Ennek a hatalmas időfolyamnak csupán elenyésző töredéke az az időszak, amelyet a modern életforma jellemez.
Az evolúciós pszichológia adja a legvilágosabb választ erre az életminőség szempontjából alapvető kérdésre. Míg az emberiség génjei évezredeken át a vadászó-halászó, illetve földműves életformához alkalmazkodtak, szervezetünk megtanult gyorsan reagálni a fizikai veszélyekre. Ma génjeink igen nehezen tudnak megbirkózni az utóbbi évszázadban tapasztalt igen gyors, és elsősorban pszichológiai válaszokat igénylő kihívásokkal. A kihívás alatt teljes életformaváltást kell értenünk, a korai anya-gyermek kapcsolat megváltozását, a lakóhelyi és munkahelyi környezet urbanizálódását, a nagycsalád értékátadó szerepének jelentős gyengülését, a tömegtájékoztatás norma- és értékközvetítő szerepének előtérbe kerülését. Mindezek a jelenségek az emberi adaptációs képességeket rendkívül súlyos, és korábban nem tapasztalt szakítópróbának teszik ki, ami az adaptáció zavaraiból származó egyensúlyvesztés pszichológiai és élettani következményeit eredményezi.” Kopp Mária, Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után
A fentiek tudatosítása egy fontos figyelmeztetés számunkra, hogy érdemes foglalkoznunk azzal, hogyan tudjuk növelni a magunk és mások biztonságérzetét, és a viharos technikai fejlődés mellett odafigyelni az emberi oldalra a munkahelyeken és persze a családi kapcsolatokban is. Hogyan készüljünk fel a ránk váró kihívásokra és hogyan vegyük észre időben, ha már a teljesítő képességünk határait súroljuk. Ha szívesen foglalkoznál ezzel a kérdéssel, várlak a kiégés megelőzésére fókuszáló programjaimon: https://novakagnes.hu/burn-out-megelozese/ https://novakagnes.hu/hogyan-keruljuk-el-a-kiegest/
Hogyan kerüljük el a kiégést? – a burnout szindróma megelőzéséért
Novák Ágnes
Korábbi cikkek: Novák Ágnes (Minden cikk)
- Vezető Szalon – csoportos coaching vezetőknek – 2024. - 2020.03.20.
- Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés – az asszertív kommunikáció alapjai - 2019.03.30.
- Kedvenc játszmáink – önismereti program - 2019.02.01.
View Ágnes Novák's profile
