„A tekintélynek számos változata van. Egyik a szakmai tekintély, amit mindenki nagyra értékel. Ha elromlik a kocsid, kétségtelenül egy jó szerelővel akarod megjavíttatni. Mindennapi beszédünkben is használjuk: az illető elismert szaktekintély. A tudás, tapasztalat, gyakorlat adta tekintéllyel bíró emberek keresettek, és gyakran jó fizetést is kapnak. Ez a fajta tekintély majdnem soha nem okoz problémát a kapcsolatokban.
Aztán ott van a munkahelyi pozícióval járó tekintély, vagy hatalom, amit mindenki elfogad, mert kölcsönösen ismert munkaköri leírások rögzítik. (Pl. a rendőrnek joga van büntetni, a bírónak, hogy vezesse a tárgyalást, a szerkesztőnek, hogy megjelentessen egy cikket.) A munkával összefüggő tekintély vagy hatáskör szintén ritkán okoz konfliktust a kapcsolatokban, ha a funkciók jogosak és elfogadottak.
Egy harmadik típusú függés jelenik meg a szerződéseknél és megállapodásoknál, a nemzetközi egyezményektől az egyszerű kézfogásig. A legtöbb megállapodás még szerződést sem igényel. Pl. köthetsz a gyerekeddel egy ilyen megállapodást: Segítek megírni a házi feladatot most, ha később kosarazol velem. Ezek a szerződések feleslegessé teszik hasonló ügyek újratárgyalását és az újra megegyezést.
Van azután egy gyakran konfliktust okozó hatalom. Ellenőriz, dominál, elnyom és kényszerít embereket arra, hogy megtegyék azt, amit nem akarnak megtenni. Ha voltál katona, akkor a bőrödön tapasztaltad a hatalmat. De ha nem voltál, akkor is érezhetted magad vesztesnek számos hatalmi játszmában, amikor a károdra nyert valaki.
Persze a parancsok végrehajtása életbevágóan fontos a hadseregben, még ha nem is értesz vele egyet. A hadsereg nem működik e nélkül a feltétlen engedelmesség nélkül. De más szervezetek nem igénylik ezt. A házasságokban, a családokban, az üzleti életben van választási lehetőség, és éppen ezek a lehetőségek adnak reményt, hogy javíthatunk kapcsolatainkon.
Nagyon sokszor megkérdezik tőlem, hogy a hatalom miből ered. A hatalom a jutalmazás és a büntetés képessége. Másképpen fogalmazva: a hatalom az örömnyújtás és fájdalomokozás képessége. A hatalom birtokosa a díjazás és büntetés eszközeivel éri el, amit akar, és ha a díj elég magas, vagy a fájdalom elég nagy, akkor engedelmes lesz az elnyomott.
Ugyanakkor az engedelmességnek ára van. Az emberek a fogadó oldalon nem csak engedelmeskednek. Személyiségük egysége érdekében különböző módszerekkel dolgozzák fel azt, hogy kényszerítették őket olyasmire, amit nem akartak. Ezt alkumechanizmusnak nevezik, s három fajtája van: harc, menekülés, vagy behódolás. A harcosok lázadnak, ellenállnak, dacolnak és bosszút állnak. Akiknek a menekülés a stílusuk, azok megpróbálnak kibújni a hatalmi kapcsolatból, érzelmileg is. Visszavonulnak, elfutnak, ébren álmodnak, fantáziálnak, alkoholizálnak, drogoznak és belebetegszenek.
A behódolók gyakran az imádott gyermekeink, diákjaink, alkalmazottaink, stb. Az engedelmességet, a tekintélytiszteletet, parancskövetést, különösen amikor a parancs ütközik fontos szükséglettel, általában gyerekkorban tanuljuk és alkalmazzuk, de sokan felnőttkorban is használják. Az engedelmességnek azonban káros hatása van az önérvényesítésre, a függetlenségre és a kiteljesedésre. Gondoljuk csak meg: akik behódolással kötik meg alkujukat, engedelmességgel reagálnak a nyomásra, azok passzívak, nem kezdeményezők, függőek, tehát önállótlan alkalmazottak, ezért nehéz velük bármilyen kapcsolatban. Igyekeznek kedvesnek és szolgálatkésznek lenni kívül, de dühösek és ellenségesek, vagy éppen fásultak belül. Ennek fényében erős érvek szólnak a hatalom használata ellen, hiszen tönkreteszi a kapcsolatot a hatalom birtoklói és elszenvedői között. Lord John Akton tömören így fogalmaz: „A hatalom tökretesz, az abszolút hatalom abszolút tönkretesz.” .” Thomas Gordon: Emberi kapcsolatok
A szülői csoportokban újra és újra előjön problémaként, hogy a szülők másféle viselkedést várnak a gyerekeiktől otthon, a velük való kapcsolatban, mint egyéb helyzetekben. A szülő-gyerek viszonylatban legyen engedelmes és alkalmazkodó, ne mondjon ellent és feleljen meg a szülői elvárásoknak, stb. Másutt viszont azt szeretnék, hogy legyen céltudatos, álljon ki magáért, ne hagyja befolyásolni magát, stb. Vezetőkkel való munka során is gyakran tapasztalom ezt az ellentmondást. Azt a félelmet is sokszor hallom, hogy ha bizonyos dolgokat megenged a gyerekének (a vezető pedig beleegyezik egy beosztott kérésébe), akkor majd minden területen ilyen elvárásokra számíthat, és nem tud majd határt szabni a rengeteg igénynek. Mintha az, hogy egy bizonyos helyzetben kötöttünk egy megállapodást, eleve meghatározná a többit is. Azért, mert egy alkalommal megengedem a gyerekemnek, hogy megnézzen egy esti mozit, vagy a beosztottamat elengedem rendkívüli szabadságra – még egyáltalán nem jár azzal a következménnyel, hogy ez a jövőben minden alkalommal így lesz. Bár a megegyezés első látásra egy hosszabb idő és energia ráfordítást igénylő folyamat, mint a direkt utasítás, azonban a kölcsönös megelégedettségen nyugvó megegyezések hosszú távon sokkal gyümölcsözőbb együttműködést eredményeznek. Egyrészt, mert ha szívesen végzek valamilyen munkát, vagy egyéb tevékenységet, sokkal jobb eredményt érek el és gyorsabban haladok – motivált vagyok, mivel nincs bennem ellenállás és nem szabotálom a feladatot. Ráadásul az öröm- és bizalom teli családi és munkahelyi kapcsolat nem veszélyezteti a testi – lelki egészségem. Rengeteg statisztikai adatunk van az utóbbi bizonyítására.
Ha szívesen tanulnál Thomas Gordon asszertív kommunikációs modelljéről, itt jelentkezz: https://novakagnes.hu/kapcsolatjavitas-konfliktuskezeles/
Novák Ágnes
Korábbi cikkek: Novák Ágnes (Minden cikk)
- Vezető Szalon – csoportos coaching vezetőknek – 2024. - 2020.03.20.
- Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés – az asszertív kommunikáció alapjai - 2019.03.30.
- Kedvenc játszmáink – önismereti program - 2019.02.01.
View Ágnes Novák's profile
