„A következő fontos felismeréshez tanácsadói munkám során jutottam el. Ez röviden így szól: nagyon gyümölcsöző számomra, ha el tudok fogadni egy másik személyt. Rájöttem, hogy egy másik embert és érzéseit semmivel sem könnyebb elfogadni, mint megérteni. Megengedhetem-e igazán egy másik embernek, hogy ellenséges legyen velem szemben? Elfogadhatom-e haragját, mint személyiségének valós és érvényes részét? Elfogadhatom-e őt, amikor az életet és az élet problémáit annyira másként látja, mint én? Elfogadhatom-e amikor jó érzéssel viszonyul hozzám; csodál és rám akar hasonlítani? Mindez benne van az elfogadásban és ez nem megy könnyen.
Azt hiszem, a mi kultúránkban egyre gyakoribb mindnyájunkban az a séma, hogy így gondolkozunk: „Mindenki másnak azt kell érezni, gondolni és hinni, amit én…”. Nagyon nehezen engedjük meg gyermekeinknek, vagy szüleinknek, vagy házastársunknak, hogy bizonyos dolgokról, problémákról tőlünk eltérő állásponton legyenek. Nem tudjuk megengedni tanítványainknak, betegeinknek, hogy mások legyenek, mint mi, vagy, hogy tapasztalataikat a maguk módján hasznosítsák. Országok viszonylatában nem vagyunk képesek megengedni egy másik nemzetnek, hogy másképpen gondolkozzon, és érezzen, mint mi. Pedig úgy találom, hogy az élet egyik legértékesebb lehetősége ez – az egyének elkülönülése, minden egyén joga, hogy saját tapasztalatait a maga módján hasznosítsa és a maga értelmét találja meg bennük. Minden ember egy önmagáért való sziget, a szó valódi értelmében; és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenek felett önmaga lenni. Ezért úgy találom, hogyha el tudok fogadni egy másik embert, ami mind személyiségének valós és eleven része, akkor segítek neki abban, hogy személlyé váljon: és ebben óriási értéket látok.” Carl Rogers: Ilyen vagyok című művéből
Már szinte közhelyszámba megy mások elfogadásáról beszélni, olyan gyakran hangoztatott ez a kifejezés. Rogers gondolatait olvasva azonban rádöbbenünk, hogy valódi elfogadást érezni valaki iránt, aki nem úgy viselkedik és gondolkodik, ahogy mi, nagyon nehéz. Főleg, ha a viselkedése, keresztezi a saját igényeink kielégítését vagy gondolkodása ellentmond a saját értékrendünknek. Ha sikerül átlépni a korlátainkat és úgy tudjuk szemlélni a másikat, mint egy számunkra ismeretlen, felfedezésre váró újat. Ha sikerül rácsodálkozni a különbözőségére, elfogadni a sajátomtól idegen viselkedést, vagy gondolkodásmódot ezzel én magam is több leszek, bölcsebb, ami újabb perspektívát nyit meg előttem és ráadásul felemelő érzéssel párosul. Ha szívesen foglalkoznál mélyebben a fentiekkel, itt jelentkezhetsz: https://novakagnes.hu/kapcsolatjavitas-konfliktuskezeles/
Novák Ágnes
Korábbi cikkek: Novák Ágnes (Minden cikk)
- Vezető Szalon – csoportos coaching vezetőknek – 2024. - 2020.03.20.
- Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés – az asszertív kommunikáció alapjai - 2019.03.30.
- Kedvenc játszmáink – önismereti program - 2019.02.01.
View Ágnes Novák's profile
