A tegnapi képzés során az érzések mögött meghúzódó igények felismerésével foglalkoztunk. Hogyan segíthet az érzés beazonosítása abban, hogy megtaláljuk a valódi igényt a viselkedésünk mögött és mi nehezítheti azt, hogy az igényeinket nem tudjuk megfelelő módon kielégíteni, hanem valamilyen negatív viselkedésbe kényszerülünk helyette. Az ilyen esetekben az egyén bizonyos érzéseket nem élhet át, mert ezek tiltólistán vannak. A Játszmák nélkül című könyvben ezt olvashatjuk erről a témáról:
„Gyakran előfordul, hogy a krónikus dühreakciók, gyakori szorongások, inadekvát örömérzések hátterében valójában letiltott félelmek állnak. Aki, fél, azt mások gyakran gyávának tartják, így mindent elkövetünk, nehogy kiderüljön, hogy nincs kellő bátorságunk megtenni valamit, hogy tele vagyunk aggodalommal. Bármelyik érzés elnyomhatja a többit, s szélsőséges esetben elfojtható mindenféle érzés általában.
A negatív nevelés eredményeképpen az elfojtásnak különböző verziói lehetségesek:
- Az érzés már az átélés szintjén tilos – „Akinek érzései vannak, gyenge és alkalmatlan az életre.”
- Veszélyes már az érzelem gondolata is – „Erős vagyok, semmi sem hozhat ki a sodromból, az idegeim vasból vannak.”
- Bizonyos érzéseket el kell nyomni – „Akit sírni látnak, kiszolgáltatja magát.”
- A tiltott érzelmeket nem szabad megnevezni – „Aki szeret valakit, az nem mutatja ki és nem mondhatja meg, ha mérges rá.”
- Hiányzik a különbségtétel az érzés és a cselekvés között – Ha felbosszantják, azonnal üt, minden helyzetben udvariasan mosolyog.
- Egy megengedett érzés az átélt, de tiltott érzés helyébe lép és elfedi azt – Egy durva megjegyzéstől sírva fakad; tehetetlen szorongás keríti hatalmába, amikor nem találja, amit keres; ha bánatos, inkább alszik egyet; öröm éri és elkedvetlenedik; ha van oka a jókedvre, rögtön aggódni kezd; amikor meghatódna, idétlenül vihog; ha a szemébe néznek, zavartan elkapja a tekintetét; a kudarcain nevet stb.
Aki csecsemőként azt érzi, hogy ravaszkodnia kell, hogy figyeljenek rá, hogy törődjenek vele és gondozzák, az sok mindennel megpróbálkozik, hol dühösen követelőzik, hol apatikusan visszavonul. Ha kudarcot szenved, mindig újabb helyettesítő „tapaszokra” szorul, hogy minden olyan érzést, ami nem tetszik a környezetének elrejtsen. Idővel elszakad eredeti szükségleteitől, belezavarodik a saját érzéseibe, kuszának, felismerhetetlennek, energiaigényesnek tartja az érzelmek világát. Úgy tűnik számára, hogy az érzései szétzilálják a kapcsolatait, rontják a teljesítményét, elszívják az erejét. Egyesek mindent elkövetnek, hogy elmeneküljenek az érzéseik elől, hogy eltompítsák magukban az erre utaló jeleket.” (Járó Katalin szerkesztésében)
Ha szívesen elmélyednél a fenti témában és érdekel, hogy tudod a gyerekedet arra nevelni, hogy átélje a valódi érzelmeit és felismerje a saját és megértse a mások igényeit, itt jelentkezhetsz:
Hogyan érhetsz el? – a kiegyensúlyozott családi kapcsolatokért
Novák Ágnes
Korábbi cikkek: Novák Ágnes (Minden cikk)
- Vezető Szalon – csoportos coaching vezetőknek – 2024. - 2020.03.20.
- Kapcsolatjavítás és konfliktuskezelés – az asszertív kommunikáció alapjai - 2019.03.30.
- Kedvenc játszmáink – önismereti program - 2019.02.01.
View Ágnes Novák's profile
